Minden idők legnagyobb hatású filmes ikonjai közül nálam mindenképpen a Koponya-sziget óriásgorillája áll a dobogó legtetején. Rendszeresen eszmét és képet cserélek a témában Joey Vento barátommal a Haunted Barn Filmmúzeumból – az itteni felvételek közül kettő is neki köszönhető, a többit pedig remélhetőleg örömmel menti majd el magának –, és a filmekkel alighanem több cikkem is foglalkozni fog; ebben az elsőben a méret lesz a lényeg. (Peter Jacksont a 2005-ös remake-ért tisztelem és becsülöm, ám ez a rovat a „Say NO to CGI” jegyében született, ezért az ő változatáról nem ejtünk szót, hiszen motion capture ide, Andy Serkis oda, csakis kézzel fogható dolgokkal foglalkozunk.)
Kong, mint tudjuk, nagy. De még mekkora! Első képünkön látható is, amint az Ann Darrow-t alakító Fay Wray ellenőrzi a lábméretét:
Hogy ekkora majmot hogyan keltettek életre hetvenhét évvel ezelőtt? Bizony a Willis H. O’Brien forradalmasította kockázásos bábanimációval. A következő fotón megtekinthetjük az „óriásmajmot” mászás közben – tényleges méretben:
Édes pofa, ugye! Az alábbi fényképen két bábot is láthatunk egymásba karolva:
Itt pedig egy remek beállítás Kongról, akcióban. Asztali animációról lévén szó még a növényzet is aprócska makett; figyelmes szemlélőnek feltűnnek a talajon látható lyukacskák, amelyek a bábok egy helyben maradását hivatottak biztosítani:
A közeli képekhez azonban szükség volt egy életnagyságú mancsra is, íme a csupasz váz:
A John Guillermin rendezte 1976-os remake miatt sokan fanyalognak. Jómagam elfogult vagyok, hiszen ezt a változatot láttam először még tizenegy évesen; egyik legelső moziélményem volt apukámnak köszönhetően. A majom elképesztő méretét itt homlokegyenest más módszerekkel érzékeltették – a nagyon pici helyett a nagyon nagy lett a jelszó. Jessica Lange (Dwan) éppen egy hidraulikus gorillakézben tartózkodik a kék háttér előtt:
(Működőképes robotkézről beszélünk. Amikor a film producere az éppen elkészült masinát ment megszemlélni, a gép kezelői megviccelték: a főnök belépett az ajtón, mire a hatalmas középső ujj üdvözlés gyanánt kiegyenesedett… és ugyanúgy megmerevedett, mint a kővé vált producer. Elromlott a szerkentyű. Egy álló hétbe telt kijavítani a meghibásodást, addig a kéz vidáman mutatta, hogy ezt mindenkinek.)
A stop-motiont és a miniatűröket, úgy, ahogy van, sutba vágták, és bár sok jelenetnél jelmezbe bújt színészt alkalmaztak, az új Kong atyja, Carlo Rambaldi a fönt látott kézhez méretezve elkészítette a komplett 12 méter (!) magas óriásrobotot is. Elképesztő, mire voltak képesek egyesek a számítógépes animáció előtti időkben. Fotónkon a gigász; a kép előterében Dino de Laurentiis, a producer látható:
Megrázóak voltak a képsorok, amikor Kong a WTC előtt hevert holtan, véresen, az összezúzott aszfalton. Utolsó képünk egy érdekes új szögből, felülnézetben mutatja őt, miközben egy filmes éppen a művért locsolja az óriási mellkasra.
Nos, én az ilyen képek miatt nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a filmkészítés egy unalmas, fárasztó és lélekölő munka lenne.
Már nagyon régóta rebesgetik az újrafeldolgozásának lehetőségét; egy éve még Roland Emmerich neve merült fel rendezőként. Emmerich végül a 2012-n kezdett el dolgozni, James Cameront ellenben saját bevallása szerint már tizenkét évvel ezelőtt is foglalkoztatta az ötlet, ám eddig minden energiáját az Avatarba fektette. No már most ha Cameron ezt a filmet is teljesen valósághű Fusion 3D-ben készíti el, minden okunk megvan izgatottan várakozni.
Nehéz helyzetben vagyok ezzel a The Day The Earth Stood Still Againnel, mert dicsérni nem nagyon tudom, de úgy istenigazából szidni sem. Nagyon nehezen vettem rá magam a megnézésére, már a bemutató óta tervezem, de jóleső érzés kijelenteni, hogy túl vagyok rajta végre. Mindenki tudja, hogy utálom a remake-eket, de igazából azon tudok bosszankodni, ha egy legendás (és remek) filmből készítenek egy dühítően csapnivaló új változatot (pl. A majmok bolygója vagy A légy). Ellenben ha egy legendás (ám gyengécske) moziból egy nem sokkal ostobább feldolgozás születik, az hála istennek nem ingerlő annyira.
Az offolás magasiskolája