'Retro-filmklub' kategória archívuma.

Klaatu barada nikto!

Aki ismer engem vagy rendszeresen olvassa a blogot, tudja, mennyire szeretem a remake-eket. Aki mégsem, annak elárulom. Semennyire. (Talán Peter Jackson King Kongján és a Spielberg-féle Világok harcán kívül nincs is olyan újrafeldolgozás, amire szívesen emlékeznék.) Mivel azonban vita nélkül egyetértünk abban, hogy a 2008-as eddigi sci-fi filmtermés enyhén szólva is szegényes, érthető, hogy reménykedve várok minden újdonságot. És talán a The Day The Earth Stood Still egy olyan film, aminek az újraforgatásából sok mindent ki lehet hozni, mint ahogy könnyedén elképzelhető ugyanennek az ellenkezője is. Majd év végén kiderül.

A mesés ötvenes években százszámra készültek a science fiction filmek, ezek némelyike a legócskább B-kategóriás, mégis imádnivaló szemét, ám akad köztük nem egy örökbecsű klasszikus. A The Day The Earth Stood Still, ha őszinték akarunk lenni, mind történetében-mondanivalójában, mind megvalósításában meglehetősen… khm… közepes, mégis megtalálhatjuk a legjobb sf filmek százas listáján, sőt, sok helyen még az első tízbe is belefért. Ki tudja, talán éppen az adja a film sajátos báját, hogy nincs túlbonyolítva. Én is nagyon szeretem, ráadásul Gort a filmtörténet egyik leghíresebb robotja, annak dacára is, hogy ismeretlen, elpusztíthatatlan fémötvözetből készült teste járás közben úgy hajlik, mint az összetekert polifoam matracok.

Az persze nyilvánvaló volt már eddig is, hogy a hidegháborúra meg az atomkor fenyegetéseire nem lehet alapozni a történetet, túl idejét múlt már ez a félelem, tehát az egész forgatókönyvet alaposan újra kell majd gondolni. Sokak első tippje valószínűleg a terrorizmus lehetett, ám ma hallottam, hogy a főszereplő, a sci-fi rendezők által szívesen foglalkoztatott Keanu Reeves egy nyilatkozatában elárulta: az általa megformált Klaatu nevű ultrapacifista idegen az új verzióban meglehetősen zöld érzületű lesz. A globális felmelegedést fogja rossz szemmel nézni, és úgy fogja érezni, fontosabb a természet megóvása, mint az emberi fajnak csúfolt néhány nyikhaj mitugrász fennmaradása. Elképzelni sem tudom, a Föld megállítását hogyan lehet látványosan megmutatni a filmvásznon, ezt az eredeti változat is teljesen hibátlanul ábrázolta, egyet azonban megígért még a pletykás színész: Gort annyira profin fog kinézni, hogy a tíz ujjunkat megnyaljuk utána. (Kissé fájlalom, hogy a gyermekeink emlékezetében már az új robot fog élni, a régi jó öreg Gort biztosan nevetség tárgya lesz a szemükben.) Végül azt is kifecsegte, hogy aggodalomra semmi ok: az azóta szállóigévé vált “Klaatu barada nikto” mondat azért az új változatban is benne lesz!

 
Jelenet az eredeti filmből:
Klaatu barátságtalan fogadtatására bepöccen a nagydarab Gort

Ha harc, hát legyen harc!

Star Trekes bejegyzésem alá Jud belinkelt egy videót, amelynek a következő címet adták: A legszánalmasabb harcjelenet a filmtörténelemben. Nos, el kell szomorítanom mindenkit: szerintem Kirk kapitány és a Gorn párharca az Aréna c. Star Trek epizódból a legjobb esetben is csak ezüstérmes lehet. Következzék most gyűjteményem becses darabjából, egyik kedvenc filmemből egy részlet. Az alkotásnak már a címe is szerelemre lobbantja az ínyenc mozinézőt: Kingu Kongu tai Gojira azaz King Kong Godzilla ellen. Na ez aztán csihi-puhi a javából.

Az SF WIW videomegosztójának sajátossága, hogy ehhez a mintegy tíz perces részlethez elég erős gép (vagy széles sáv?) szükségeltetik; lassabb gépeknél (vagy keskenyebb sávoknál?) előfordul, hogy leáll a film, és néhányszor újra kell indítani. Esetleg érdemes már az elején lepauzézni, és megvárni, amíg a szürke csík az alján végigér. Szeretettel ajánlom mindenkinek.

Vigyázzál a környezetedre, készítsél filmet újrafelhasznált ötletekből!

A hosszú alakú felszólító mód használata nálam többnyire lenézést, megvetést, lekicsinylést fejez ki. (Ennél a bejegyzésnél egyébként a „lekicsinylés” szó több, mint helyénvaló.)
Köztudott, hogy imádom a miniember-történeteket. Bármilyen sötét kétségbeesésbe taszítson is az élet, egy miniember-történettel ki lehet rángatni a gödörből. Így hát örömmel teszek eleget a feladatnak, hogy hírt adjak arról: készül és 2008 nyarán bemutatásra kerül Jack Arnold 1957-es A hihetetlen zsugorodó ember című filmjének újrafeldolgozása. Ki szóljon, ha nem én? Viszont amíg az egyik szemem nevet (vagy inkább csak bazsalyog) a másik bizony sír (sőt ontja a könnyeket). Ugyanis én már most meg vagyok győződve róla, hogy csapnivaló lesz.

a) Keenen Ivory Wayans a rendező. Testvéreivel együtt azon filmesek csoportjába tartozik, akiknek szilárd meggyőződésük, hogy az enber moziba járásának másodlagos célja, hogy fakutya módjára röhögjön. (Az elsődleges, hogy egye azt a kurva pattogatott kukoricát.) Nem mondom, a Ne légy barom! nekem is tetszett, de az összes többi szerintem nem ér egy hajítófát. Az ég szerelmére, miért kell egy néger bohóc kezébe adni annak a filmnek az újrafeldolgozási jogait, amelyet én másfél-két évtizedes sóvárgás után megszeppenve, tisztelettel és megilletődötten néztem végig? A beharangozókban mint sci-fi vígjátékot emlegetik a The Incredible Shrinking Man 2008-at. Miért kell nekem röhögnöm Robert Scott Carey szívszaggató, megrázó történetén? És egyáltalán, ki fogja játszani Scott Carey-t? Will Smith? Fasza.

b) Utálom a remake-eket. És nem csak azért, mert az ötlettelenségről árulkodnak. Egy jó remake-nek szerintem feladata lenne a jelen technikai feltételekkel megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyek egykor még nem voltak kivitelezhetők, ugyanakkor legyen tisztelgés is az első próbálkozás előtt. Csakhogy ez az elképzelés nem mindig valósul meg maradéktalanul. Hogy egészen pontos legyek, eddig egyedül a King Kong harmadik változata az, ami értékelhető e két szempont alapján. Tim Burton A majmok bolygójával elérhette volna, hogy majomszerű majmok segítségével elkészíti a Boulle-regény hűbb változatát: nem tette, bár elismerem, Burton képi világa pazar. Spielberg mai környezetbe helyezte a Világok harcát és remek mozit készített, de Jackson érdemei mellett az övéi eltörpülnek. Az eredetinél jobb, a könyvnél több, egyikhez sem hű, ami ebben az esetben ugyan nem baj, csak tisztelgésnek nem nevezhető sem Wells, sem Byron Haskin előtt, inkább magamutogatás. Az 50 láb magas nő támadásáról nem kell beszélnünk, mert ott az eredeti sem ért egy irgalmas kiáltást. Az időgép-remake említést sem érdemel: egy-két kitűnő jelenetétől eltekintve egy baromság. (Hát még A Pál utcai fiúk remake-je, ahol a kis Nemecsek anyja félrekúr, Boka apja meg súlyos szerencsejáték-függőségben szenved!) Úgyhogy az adaptációkkal, meg pláne az adaptációk adaptációjával mindig csak a baj van.

Emlékszem, mekkora csalódás volt nekem a Cronenberg-féle A légy. Olvastam kiskoromban az 1958-as eredeti változatról, láttam a légy-ember maszkját (mint kiderült, az a kép a folytatásából volt, de mit tudtuk mi ezt akkor még), és éreztem, hogy tetszeni fog. Akkoriban viszont még beszerezhetetlenek voltak a régi klasszikusok, így be kellett érnem 1986-ban ezzel a szarral. A nyolcvanas években a gumós, nyálkás, gennyes bőr látványához kötötték a filmesek a borzongást; azt hitték, egy sci-fi horrornak a hányingerkeltés meg a nagy zajban való lövöldözés a lényege. Vannak jó ötletek Cronenberg filmjében, nem mondom, csak illetlenség volt kiírni az elejére George Langelaan nevét.

Az eredeti változat – amelyet a napokban volt szerencsém végre megnézni – viszont dramaturgiailag hűen ragaszkodik az IPM-ben 1986-ban magyarul is megjelent Langelaan-novellához. (Ami az ötvenes évek termését tekintve fura.) Ugyanúgy a gyilkossággal kezdődik, és ugyanúgy a visszaemlékezésből derül ki, hogy emberünk bal kart és fejet cserélt a rusnya férgével. Ugyanúgy, mint a novellában, itt is szépen végigizguljuk az emberfejű és -karú légy vadászatát (Héléne először elengedteti a kisfiával, mert még nem tudja, miről van szó, de amikor másodjára kirepül a lepkehálóból és megszökik a törött ablaküveg aprócska résén, hát a guta majd’ megütött!), szóval nagyszerű az előkészítés – a mai ember ilyet nem néz. Unja! A filmesek szerint. Sokan sajnos tényleg unják.
Mindenesetre az első egy és egynegyed órában nem látjuk a főhős fejét, mert le van takarva egy ronggyal. Aztán leveszi! Na már most konkrétan a faszi így néz ki:

Hát erről beszélek! Én sokszor olvastam és ugyanolyan sokszor le is írtam olyan kifejezéseket, mint pl. hogy beleborsódzik meg belelúdbőrzik meg hogy a hideg futkos stb. stb. és most szó szerint ezt éreztem a hátamon! Roppant kellemetlen volt belegondolni, hogy minek örülnék kevésbé: ha nekem lenne ilyen a fejem – vagy ha velem szemben állna egy ilyen fejű szerencsétlen pára. Egyik sem volna igazán ínyemre.
A légyfejű André halála után, a történet végén, akárcsak a novellában, itt is ugyanaz történik az André-fejű léggyel, egészen pontosan:

Brrr.
(Spoiler: nyugi, Monsieur Delambre agyonüti egy kővel, hogy ne legyen annyira megalázó és kínkeserves a halála, de szerintem a csenevész hangon segítségért kiabáló rovar addig is vagy tíz évet öregedett.)
Szóval ez például egy kitűnő adaptáció, és ennek létezik egy látványos, ötletekben gazdag, mégis silány remake-je.
Remélem, nagyjából lehet érteni, miért nem szeretem a remake-eket és miért félek A hihetetlen zsugorodó ember újraforgatásától.
Még a bemutató előtt elkészül viszont a The Day The Earth Stood Still Keanu Reeveszel (félek), és olyan pletykát hallottam, hogy hozzá akarnak nyúlni a Tronhoz is. (Abból viszont akár még jól is ki lehet jönni.)
Mivel csípi Spielberg mind a sci-fit mind a zsidós témákat, és igenis reális esély van rá, hogy a Transformers-vélemény óta a blogomat is rendszeresen olvassa, most szólok neki, hogy ha valamit, hát a Gólemet viszont érdemes lenne megcsinálni még egyszer!

Már amikor Zamoranónál szóba került a sci-fi film halála, szőttem egy szép tervet, most azonban, hogy lett egy kis időm, meg is valósítottam: néhány remek régebbi filmmel jutalmaztam magamat

Talán a legtanulságosabb a rendkívül sokatmondó Támadás az űrből című erősen B- (de az is lehet, hogy Z-) kategóriás fekete-fehér japán sci-fi 1959-ből. Nagyon alacsony költségvetésű űrlények, nevezetesen a szferionok törnek a Föld elpusztítására, ám azonnal riasztják Starmant a Smaragd bolygóról, aki úszósapkával egybeszabott elasztikus kezeslábasában szeli a csillagközi űrt, s ha már itt van minálunk, egy összeesküvés felfedezése után lekaratézza a komisz földi tábornokokat is egy füst alatt. A lehető legkomolyabban mondom, hogy én abban a korban szeretnék élni, amikor ez jelentette a sci-fit, amikor nap mint nap hasonló filmeket lehetett nézni a tévében, és mind a készítők, mind a nézők komolyan vették az egészet.

Az Őskori nők a számomra oly kedves ősenberes témát dolgozza fel. A moziplakátból már sejthettem, hogy A tűz háborúja színvonalát azért nem lesz szabad mérceként felállítanom (az a film, ahol Anthony Burgess alkotta meg az ősenberek nyelvét, és ahol az egész forgatás alatt a lábát lógathatta Rae Dawn Chong kosztümöse – meg gondolom, Ron Perlman maszkmesterének sem lehetett túl sok dolga, hehe). A történelem előtti idők ősasszonyait tigris- zebra- és leopárdmintás rucikba öltözött cicababákként ábrázolja az alkotás, napjaink férfimagazinjaiban is megállnák a helyüket, míg párjaik kevés kivétellel olyan hercigek, mint egy WASP-hős egy magára valamit is adó űroperában. 1950-ben készült, de már színes, másra nem is nagyon maradt ezért pénz. Az alacsony költségvetésnek köszönhetően tisztességes őslények híján ősleopárdokra meg ősoroszlánokra vadásznak, és a lányok az egyik jelenetben még az őstóban is megősfürödnek (természetesen ősruha nélkül!)

Az előző két film megállja a helyét könnyed nyáresti kikapcsolódásként, a H. G. Wells műve alapján készült Eljövendő dolgok viszont döbbenetes erejű. Ha nem tudnám, hogy 1936-ban készült, meg nem mondanám, a filmtrükkök, a látványvilág még ma is elviselhetőek, sőt! Érdemes megnézni, nem sznoboskodásból, hanem mert tényleg csemege. Egyszer talán majd írok róla hosszabban is, mert igazán megérdemli.

E három film azonban csupán előételként szolgált ahhoz, amelyikre a legjobban fentem a fogamat: A hihetetlenül zsugorodó ember c. 1957-ben készült miniember-történethez. Egy kicsit gondban is vagyok vele, mert megérdemelné, hogy felkerüljön a tízes listámra, tehát az utolsó helyezettet le is szorítaná (amit sajnálok), és még nem döntöttem el, hányadik helyezést adnám neki. Különben már régen sejtettem, hogy ez lesz, de eddig nem sikerült megszereznem. Ennek a filmnek én minden kockáját elhittem! Az egyre kisebb méretű főhős köré épített élethű óriásdíszleteknek köszönhetően teljesen hiteles a látvány, de az élőszereplős (macskás, pókos) jelenetek a kicsit, de tényleg csak kicsit kezdetleges kékhátteres megoldással sem zavaróbbak, mint pl. A Kilimandzsáró havában, és a kalandok, a történet még ezt is feledteti.

Sok film sorakozik még készenlétben egyszemélyes retro-filmklubom adattárában, csak időt kell, hogy tudjak keríteni a megnézésükre. Az első félév után megszűnt az Uránia moziban tartott Galaktika Filmklub, magamnak kell megszerveznem, hogy pótolhassam a lemaradást filmek terén. Terítéken a Tiltott bolygó, A nap, amikor a Föld megállt (most készül a remake-je, majd jól összehasonlítom), a Gólem, a Boris Karloffos Frankenstein, és igaz, hogy már láttam kiskoromban, de jó lesz újra megnézni, ráadásul miniemberes: a Fantasztikus utazás.
Hagyjon engem békén mindenki a Transformersszel meg a Fantasztikus négyessel!




 

counter

Társalgó

De egy dolgot nem árt azért észben tartani: A chat elszáll, a komment megmarad.


Kincses Kalendárium

július 2008
H K S C P S V
« jún    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Az offolás magasiskolája

  • Google AdSense (4)
    • Jávori István: Szegény Chelloveckot még az ág(oogle) is húzza! :(
    • Chelloveck: Szerintem az lehetett gyanús, hogy megvettem a pécsi magasházat és beültettem...
    • SFblogs.net Admin: Aztat, hogy valaki(k) túl sokat kattintottak a hirdetéseidre, és az algo...
    • nita: Ezt nem vágom! Mit jelent az, hogy veszélyt jelent a fiókod a hirdetőkre?????????
  • Törülközőnap (20)
    • Marsattack: Furcsán nézett volna rám a tanár ha vizsgára beállítok egy törölközővel ,...

Ez itt a reklám helye! Ez itt a reklám helye!

Bannertorony

Néhány mücök

BlogCatalog

WYW Kereső

Who links to my website?

Add to Technorati Favorites

__________________________

(Ha nem látod a zenelejátszót, akkor meg kell próbálni egy másik böngészőt; sajnos IE alatt nem működik.)




Kitüntetéseim:

A bronz és az ezüst fokozatot a bejegyzéseim számáért, az aranyat az sfblogs toplista filmes fordulójának összesítéséért kaptam.

A Vogon Építész Flották elhelyezkedése

Locations of visitors to this page

És az üresen maradt helyek? Hic sunt leones, vagy mi? És azokat majd én fogom lebontani a saját kezemmel? Vagy hogy gondolja ezt Prostatikus Vogon Jeltz?

És végül: ami a rólamfülből kimaradt...

Interjú a scifi.hu-n


SEO, Friss hírek, információk, Napellenző, Sci-fi & fantasy news, Expats Budapest, női magazin. Business Internet
Joomla Toplista SG.hu