'Staféták és körblogok' kategória archívuma.

Kollárik-újította kreatívblogger-kitüntetés

Creative Blogger (image © Chelloveck & Astounding)Ha úgy veszem, kitüntetés, ha úgy veszem, nyűg a nyakamon. :mrgreen: Mivel nitától kaptam :) én kitüntetésként értelmezem. Az igazat megvallva ezt a fajta stafétát már megkaptam régebben is, a részvételtől és a továbbadástól elsősorban a díj kinézete tartott vissza eddig. A kritikai érzékem meglehetősen fejletlen, és lehet, hogy bennem van a hiba, hogy az eddigi díjat csúnyácskának láttam; elképzelhető, hogy művészi alkotásnak számít, mindenesetre nem akartam beengedni a blogba, na. Most viszont találtam egy áthidaló megoldást: új köntöst adtam a díjnak. Ez a kreatív bloggerségen kívül jelképezi a világűr végtelenségét, felfedezésének vágyát, mégiscsak sci-fi bloggerek lennénk vagy mi a szösz; egyszersmind mutatja a kreatív blogger díj stafétajellegét is. Szerintem jó lett. A kép az ASTOUNDING Science Fiction magazin 1953. januári számának címlapjáról lett kölcsönözve. A díjjal persze kötelezettségek is járnak:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte: Köszi, Nita! Aranyos vagy, hogy rám is gondoltál!
2. A logót ki kell tennem a blogomba: Vegyük úgy, hogy kiraktam.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam: Nita könyvgalaxisa.
4. Írni kell magamról 7 dolgot: na már most ezzel az a helyzet, hogy egy hasonló jellegű láncfeladat alkalmával ez megtörtént. Olyan dolgokról kellett akkor írnunk, amit általában nem tudnak rólunk az olvasók. Kikeresheti, akit érdekel.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak. Jézusom, kit haragítsak magamra? :twisted: Hosszas mérlegelés után a lista a következő: Andi, Rhewa, Leon, Sfinsider, Sanawad és LNPeters. A hetediket pedig, ez a mondat egyébként egy update, az első körben rosszul számoltam, posztumusz megkapja Bluebunny. Kérésre kommentben megindoklom a választásom miértjét.
6. Be kell linkelnem őket: Most linkeltem be!
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról: Meg!

És még egyszer, köszi, Nita!

Ó, ha rózsabimbó lehetnék

Megbolondultak a sfbloggerek, ma megint kaptam egy felkérést. Dzséjt az ötletgazda, de aztán Merras továbbfejlesztette körblogos láncjátékká (láncblogos körjátékká), és azt állítja, hogy ez valami mém vagy mi a szösz, majd már nyitok egy mémes kategóriát is. A lényeg, hogy el kell gondolkodni, adott sf-univerzumokban vagy teremtett világokban milyen helyet foglalnánk el az illető társadalomban. Hát akkor vegyünk sorra néhány eshetőséget.

A legkézenfekvőbb a Csillagok háborúja univerzumával kezdeni, ott már-már végtelen számú faj, nép, csoportosulás közül választhatunk. Ami engem illet, nekem aztán édes mindegy: bármelyik alkoholista szívesen lennék a Mos Eisley-i krimóban. A Birodalmat meg győzze le valaki más.

Nem tartozik a legkedveltebb filmjeim közé a Mátrix-trilógia, de az első részt szívesen nézem. A Mátrix világában nem én döntöm el, milyen személyiségnek hiszem magam – amíg ott kucorgok embriópózban, addig nem oszt, nem szoroz. Miután kikerültem, na onnantól nem mindegy! És itt jön az, hogy én teljesen más történetet láttam, mint a legtöbb mozinéző, ugyanis én képtelen voltam holmi köcsög Neókkal meg Morpheusokkal rokonszenvezni: akivel a leginkább azonosulni tudok a történetből, az Cypher. Úgyhogy iszkolnék vissza szépen a jó kis Mátrikszba, miután mégis jól eldönthettem, kinek hiszem magam. Cypher a király.

Meglehetősen szigorú kasztrendszer uralkodik A majmok bolygóján. Négy lehetőségem lenne: ember leszek, orangután, csimpánz avagy gorilla. A második rész ötödik fejezetében Ulysse Mérou részletezi, miféle szerepeket töltenek be a különböző fajok a makitársadalomban. Ez alapján egyértelmű, hogy hozzám a csimpánzlét áll a legközelebb.

Ha a Fahrenheit 451 világában élnék, tűzőrnek biztosan nem mennék. Inkább a vadonban tanyáznék én is, ahol minden ember egy könyv. (Akinek nem ismerős Bradbury regénye: ez azt jelenti, hogy mindenki megtanul fejből egy könyvet.) És ahol minden ember egy könyv, ott én lennék Jack Londontól a Martin Eden.

A Szép új világ is elég csúnyán kasztosítva van ám, az emberből művileg lesz Alfa, Béta, Gamma, Delta vagy Epszilon, mondjuk az a jó benne, hogy mindenkit arra kondicionálnak születésétől fogva, hogy jól érezze magát a saját kasztjában, még a félhülye Epszilonok is. Bár amilyen balfácán vagyok, én lennék ott a Bernard Marx, az biztos hétszentség.

A stafétát kapja Acélpatkány és Creideiki.

A nagy coming out avagy hét dolog, amit jó lett volna titokban tartani, de megette a fene most már

Egy párszor ugyan megfogadtam, hogy nem veszek részt holmi továbbadogatós blogos játékokban, de most megint kivételt teszek, mert a) Sayedtől kaptam a felkérést b) jópofa a téma. Hét (miért pont hét!), eddig mások által nem ismert tényt kell közkinccsé tenni magunkról. Nem adom tovább, de én megírom az én hetemet, olyan sorrendben, ahogy az eszembe jutnak. Csámcsogjatok rajtuk szeretettel!

1. Nem tudom, ki mennyire emlékszik Paul és Hollace Davids gyerekstarwars könyveire a King Kiadónál. Amikor megjelent a hat rész egybekötve, járt mellé egy társasjáték. Azt én rajzoltam.

2. Nem volt valami jómódú a családom, ezért 1985-ben levelet írtam Lothar Matthäusnak, hogy küldjön nekem egy Puma cipőt az idő tájt még 38-as lábamra. Akkori angoltudásommal a 38-as lábat a következőképp fogalmaztam meg: „for 38 big leg”. Szerintem ezt nem értette a híres fodbalista, azért nem küldött.

3. Még sohasem olvastam A kőszívű ember fiait. Szerintem nem is fogom, mert nem vagyok rá valami kíváncsi.

4. Régebben szerelmes voltam Bombera Krisztinába, egyszer a Corvin mozi vécéje előtt megszólítottam, és egy jót beszélgettünk remake-ekről, meg is nevettettem, hátravetett fejjel, csilingelőn kacagott (vannak tanúk!); akkor azt hittem, sínen vagyok. Aztán nem lett folytatása.

5. A kedvenc állatom az orrszarvú.

6. Amikor gimnazista koromban nem akartam, hogy a vécélehúzásból a szüleim rájöjjenek, milyen későn mentem haza már megint, inkább kipisáltam a hetedik emeletről az erkélyen.

7. Amikor A sógun ágyasa című, XVI. században játszódó erotikus japán szamurájkrimit fordítottam, kihagytam a főszereplő, az ifjú házas Szano Icsiró és a felesége, Reiko közötti másfél oldalas ágyjelenetet, mert már untam, hogy olyan sok szeksz van a könyvben. Nekik, szegényeknek az lett volna az első! Így viszont kellemesen-sejtelmesen meghitt jelleget varázsoltam az éjszakájuknak.

Pfhü! Hála annak a jó istennek, hogy csak hetet kellett!

S(cif)ilent Night

Az elsők közt kaptam a felkérést, közvetlenül az ötlet kiagyalójától, Onsaitól, aztán annyira az utolsók közt írom meg, hogy én már nem is nagyon passzolom tovább. A feladat az, hogy soroljam fel, mely öt sf-könyvet raknám be a fa alá, ha karácsonykor ilyesmire vetemednék. Maga az alapgondolat is a fantasztikum határát súrolja, dehogy adok én másnak ilyet! Megtartom magamnak mind. Na jó, egy-két tippem azért akad. Tulajdonképpen ilyenkor kell nagyon objektívnak lenni, mert ha az enber nem elég óvatos, egy ilyen felkérésből könnyen a saját kedvenc könyvek listája kerekedhet ki, csakhogy a) olyat már írtam b) nem illendő még ilyenkor is a saját ízlésemet a másikra tukmálni. Én nagyon vigyáztam, de még így is bekerült egy.

Olvasni már magabiztosan tudó gyermeknek, kiskamasznak, kérem, én a Robur 17 számát adnám spárgával összekötve. Ennél jobb, több nem is kell kezdésnek. A Galaktika kistestvéreként emlegetett egykori sorozat sajnos már jobblétre szenderült, ám rövid pályafutása alatt egyik legfőbb szellemi táplálékomnak számított, és kitűnően segített eligazodni a tudományos fantasztikum világában. Aki nem olvasta, szégyellje magát!

A méltatlanul elfeledett Szárnyas fejvadász 2. – Az emberi tényező című könyvet K. W. Jetertől melegen ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel, hogyan alakult a kiégett replikánsvadász sorsa a filmet követően. Jeter, Dick tanítványa és barátja megpróbálta az öreg könyvét valahogy összefésülni Ridley Scott filmjével, bár sokak szerint – szerintem is – inkább a filmváltozatot gondolja tovább. Különben a legutóbbi találkozón Acélpatkányra rá is lőcsöltem egyet…

Drága jó apukám annak idején bizony sokat segített benne, hogy rátaláljak a sci-fi irodalomra. Egy időben ugyanazokat a könyveket olvastuk. Őrá, úgy vettem észre, Frank Herbert Dűnéje gyakorolta a legnagyobb hatást, és azt hiszem, egy kicsit rossz néven is vette, amikor a könyveimet elhordtam otthonról. Mi a KFK-sat olvastuk rongyosra, ám az azóta megjelent Szukits-féle kiadás sokkal mutatósabb; méltó a mű nagyszerűségéhez. Neki mindenképpen ezt adnám.

Na, itt jön az, hogy bekerült az egyik toplistás könyvem, nem tehetek róla, de Szever Ganszovszkij Három nap egy esztendő című rövidke regényét egyszerűen muszáj mindenkinek elolvasnia. A két főszereplő élete csudálatos módon egyszer csak több százszorosára gyorsul, és az olvasó tanúja lehet elképesztő kalandjaiknak a csigalassúsággal mozgó, megváltozott világban. Tudományos fantasztikum a javából, a leginkább mégis két konkrét személynek ajánlanám: Sayednek, mert tudom, hogy szereti az idővel kapcsolatos írásokat, valamint Solymosgyunak, mert úgy érzem, neki is tetszene.

Végül pedig, amit hajlandó lennék bárkinek a fája alá biggyeszteni, mert biztosan vagyunk egy páran, akik megvesznének egy ilyen ínyencfalatért, egy egyszerű, A5-ös méretű két-háromszáz oldalas könyvecske. Borítóján három sokatmondó szó áll:
Markovics Botond: Novellák.

Ősz Ferenc (1930 – 1975)

Nitától kaptam a felkérést, valami olyasmi a feladat, hogy írjuk le, mi jut az eszünkbe az őszről. Jókor, lassan már a télről kellene; a magam részéről az őszt mint évszakot rettenetesen utálom, a legjobban mind közül, nem is szívesen gondolok rá.

Nekem az őszről kedvenc humoristám, Ősz Ferenc jut az eszembe, akiről manapság mintha megfeledkeztek volna, pedig fanyar szellemessége szerintem dacol a korral; humoreszkjei hűen bemutatják a hatvanas-hetvenes évekre jellemző kisenber-életérzést, és mivel jórészt politikamentesek, hála istennek ma is élvezhetők. Idén november 10-én lett volna nyolcvan éves. A halála után megjelent Archimedes a rubrikán című gyűjteményéből (tízezem!) most megismertetem olvasóimat az egyik szösszenetével.

Continue reading ‘Ősz Ferenc (1930 – 1975)’

A tudományos fantasztikumot kedvelők virtuális körfolyosós házának leghangosabb lakói

Volt a mostanában magát Sfblogs.net Adminként mórikáló blogszolgáltatónknak ez az ötlete, hogy mutassuk be a kedvenc itteni blogjainkat, aztán nem nagyon erőltette meg magát mohicane kivételével senki; én is link voltam, lecsúsztam a március végi határidőt, ráadásul hirtelen azt sem tudom, hová kell beküldeni és lusta vagyok odalapozni, úgyhogy megírom itt. Az az igazság, hogy rengetegre elő vagyok feedezve, nem nagyon maradok le semmiről, de valahol megálljt kell majd parancsolnom magamnak, ezért úgy döntöttem, hogy csak tízről írok, legyen kerek szám. :eek: Az érdekességen kívül az volt most a szempont, hogy ezek a blogok viszonylag gyakran (tehát havonta, teszem azt, kétszer-háromszor rendszeresen) frissüljenek (de az sem baj, ha többször), és a gazdájuk lehetőleg ne legyen olyan paraszt, hogy fekete alapon sötétszürke betűkkel írjon. Ezért ha valakit kihagytam, pedig szívesen olvasom, az csakis amiatt történt, mert a hírcsatornás jelentkezésekből úgy érzem, ritka az új olvasnivaló, persze azokra is rávetem magam, nem kevesebb örömmel, mint az alább bemutatott tízre.

Kezdetnek itt van mindjárt hadiosveny barátunk és a Hadiösvény sci-fi blogja. Rá aztán nem mondható, hogy lustálkodik, éppen ma született meg a századik bejegyzése. Vele kapcsolatban szigorú elvárások vannak, kérem, úgyhogy nem véletlen a lelkesedése: az egyik közösségi oldalon sci-fi hittérítőként jellemzi magát, ami már eleve dicséretes, meg is tesz mindent ezért. Osveny megjelenése a netes sci-fi rajongók közt egy kissé olyan volt, mint amikor valaki szúnyogokkal teli cserjésbe gázol (szánom-bánom, de annak idején én is csíptem rajta egyet), ám szerencsére minden jóra fordult. Csak így tovább!

Sheenard mondja… a blogjában, amit azért érdemes olvasgatni, mert a mostanában gyakran megjelenő rezsős és edés képregényein kívül rengeteg vitaindító bejegyzést ír a legkülönfélébb közéleti témákban. Egy-két sci-fi témájú is akad, de inkább ezek a világnézetesdik az érdekesek nála, kap is hozzászólásokat rendesen.

Félelmetesen profi színvonalú Dzséjt Lightspeed című blogja, ahol a leginkább Star Wars, Star Trek és Alien témákban születnek rendkívüli felkészültségről és tárgyi tudásról tanúskodó cikkek: ezek a szakszerű elemzések bármilyen nyomtatott vagy online folyóiratban is megállnák a helyüket, öröm olvasgatni. Dzséjt mindent tud a saját tematikáját érintő kérdésekről, és nagyon gyakran posthossznyi hozzászólásokból kerekedő viták születnek a bejegyzések alatt, ami elsősorban egy másik bloggerünk, Zed Zero érdeme. Kettőjük szópárbajai mellett bármilyen vitaműsor elbújhat, az olvasó meg csak okosodik.

Szóval Zed Zero és a Star Tales. Fő profilja a science fiction rajzfilmek és képregények, ezekben páratlan tájékozottsággal bír, és díszíti is a blogját jobbnál jobb illusztrációkkal; ha egy szuperhősről nem találsz benne képet, akkor az a szuperhős bizonyára egy teszetosza, pipogya szarjankó, azért nem került bele. Zed Zeróról érdemes tudni, hogy van egy oldala, ahol fanfictionök találhatók, nem is akármilyenek. Ezekből is látszik, hogy imádja azt, amiről ír.

A világ két oldala címmel vezet internetes naplót Sayed, és kitűnő írásokat tesz közzé, amikor éppen nem szerelmes. :P Olyankor egy kissé megdöccen az amúgy feszes, fegyelmezett stílus. Mivel meg lett mondva, hogy egy hímsoviniszta balfék vagyok :) már úgysem kell tartózkodnom az olyan kijelentésektől, hogy aki olvassa, meg nem mondaná, hogy nő írta. (Én, mondjuk, az elején rájöttem, de hát én ugye legendás vagyok a sorok közt olvasási képességeimről.)

Marika azaz bellamaria blogja, az Én vagyok a hülye vagy aki mondja? inkább zéletes és lelkizős, de annyira művészien, hogy bátran felvehetné a versenyt pl. Schäffer Erzsébet nőklapjás írásaival, amelyekből azóta nem egy kötet született. Még élvezhetőbbé teszi a blogját, hogy a szösszenetekből hiányoznak az említett újságírónőre jellemző idegesítő műnosztalgikus rácsodálkozások, ellenben tele van kitűnő, könnyfakasztó humorral. Lapozgatós, bekötött, szilárd változatban is érdemes lenne szó szerint kézbe venni ezeket az írásokat.

Adeptus, a Solaria Nagy Novellapontozója Vox Adepti c. blogja az eddigiekhez képest viszonylag friss, ám rohamosan gyarapszik. Megtalálható benne az egészséges egyensúly a fantasztikus témájú és a mindennapi élettel kapcsolatos írások között. Remélem, nála nem fog lelohadni ez a kezdeti lelkesedés (a következő három blog ugyanis mostanában nem annyira aktív, mint az eddigi hét).

Merras a csúcstartó a postok számát illetően a Universe Todayjel, amely most valahogy lefagyott vagy mi. Régen olvashattunk tőle, megérdemelné a zsivány, hogy ne is írjak róla, mégis ideveszem, mert az a kétszáznál is több bejegyzés igen élvezetes, és sok tanulságos, helyenként komoly, helyenként vicces iromány található benne, elsősorban a webkettőről (csak, tudnám, mi a szösz az!), a keresőoptimalizálásról meg úgy általában a világháló visszásságairól.

Skip Donahue a Skip & SF c. blogot írja, már amikor írja. Ritkán ér meglepetés az új bejegyzéseknél, hiszen mind életünket, mind zenei és irodalmi ízlésünket tekintve is sok közös van bennünk, annak ellenére, hogy sohasem találkoztunk. Gyakrabban szeretném olvasni!

Zamorano mester Kvantum Média Konglomerátum című blogja is valahogy megmihálylott, pedig nem voltam egyedül azzal a véleményemmel, hogy roppant élvezetes olvasnivalókat kínált ismert, de még inkább kevéssé ismert könyvekről, filmekről meg úgy a science fictionről általában. De reméljük, Zami azért jó egészségnek örvend.

És tíznél csakugyan meghúzom a határt, pedig szívesen írnék legalább még egyszer ennyi blogról. Ez az sfblogs.net olyan, mint a Három Gúnár poharazó: odafigyelünk egymásra, elcseverészünk, és ha néha össze is különbözünk pl. Yoda igyekezetének vélt vagy valós hiányán, azért jó itt lenni. És bár különbözőek vagyunk, a sci-fi szeretete összeköt minket, jaj, abba is hagyom, mert ki kell mennem zsebkendőért, úgy meghatódtam saját magamtól, ez a vége nagyon hollywoodira sikeredett.

Az elmúlt év öt legmeghatározóbb könyve (játék)

Elért engem is, sheenardnak hála az internetesnapló-írók közt terjedő legújabb játék, amikor is fel kell sorolni, melyik volt az az öt olvasmányélmény, amely a legnagyobb hatással volt rám az elmúlt évben. Éppen nekem való feladat, mivel szeretek könyvekről irkálni, úgyhogy örülök, amiért Sándor rám is gondolt – ja, ugyanis a felsorolás végén ötfelé kell tördelni és öt enbernek tovább kell adni a stafétabotot.

2007 első hónapjaiban a legmeghatározóbb olvasmányélményem a Kismamák nagykönyve volt, ugyanis 2006. december 22-én született meg a fiam, Benedek. Közröhej tárgya lettem, amikor az első alkalommal, hogy egyedül fürdettem, kiraktam a kiskád mellé a könyvet, és abból puskáztam, milyen sorrendben és milyen mozdulatokkal mossam meg a gyerek kurta végtagjait.

Bihari Klára Elvált asszony című regényét is tavaly olvastam el; előzőleg csak novellákat olvastam az írónőtől, ám azt jó sokat, és imádtam őket. A regény, ki merem jelenteni, egy hálaisten volt; rögtön be is kellett szereznem egy másik példányt, mert a húgom kölcsönkérte és nem volt hajlandó visszaadni. Igaz, hogy egy az egyben női regényről van szó, konyhaablak-távlatból (© by balfrász), csakhogy Bihari Klára nőalakjai nagyon is jól tudják, hol a helyük. Hiteles karakterábrázolás, érdekessé tett hétköznapiság, sanyarú sorsok életszerű bemutatása – alighanem el fogom olvasni az írónő összes művét.

Corinne Hoffmann Afrikai szeretők c. regénye azért volt emlékezetes, mert ennyire egy könyvön sem rágtam be 2007-ben, mint ezen. Maga az alapötlet érdekesnek ígérkezett, kellő hírverés meg hallelúja meg vivát meg hogy-volt-ozás is kerekedett köré, én barom meg bevettem a maszlagot, hát a guta majd’ megütött, amikor olvastam. Egzotikusnak szánt ám teljesen érdektelen és valós élményeken alapuló, szarul megírt történet egy elkényeztetett, hülye, hisztis szőke picsáról, aki fekete faszra vágyott, ezért feleségül ment egy maszáj faszihoz, utána meg sajnáltatja magát a könyvben, pedig semmi különös nem is történik, csak amire az átlagenber számíthat ilyen esetben, annak is a kábé egynegyede. A könyvnek lettek később folytatásai, koppintásai, sőt film is készült belőle, olvassa el és nézze meg az, akinek két anyja van. Fos.

Joan Slonczewski – Na, ez is nő? Mi van már! – Ajtó az óceánba c. könyve az előzőeknél is meghatározóbb. Majdnem egy évig kotlottam rajta, intim viszonyba kerültem vele; azóta is tukmálom, de egyik ismerősöm sem hajlandó elolvasni, pedig bejegyzést is írtam róla egy kicsit lejjebb.

Antal József Diagnózisának már a beszerzése sem volt egyszerű; a születésnapomra könyörögtem ki a húgomtól márciusban. A könyv írójának akkoriban olvasgattam a naplóját és a könyvismertetőit a neten, és akkor még nem is sejtettem, milyen népszerű lesz azok körében is, akiknek nem rokonszenves a szerző és akik nem olvasták el a művet. Nekem nagyon tetszett, de nem írtam róla a blogomban, mert addigra már millió másik véleményt lehetett róla találni.

Az az öt enber pedig, akinek továbbadom a feladatot: kitsilatzi, bellamaria, corpus, JudLorin és Skip Donahue a.k.a. SpencerOlham. Nosza!

Kutatjuk a közvéleményt

Kőkemény sci-fiA „Mi határozza meg ma leginkább a science fiction irányát?” című szavazáson (noha a kérdés szerintem nem volt elég egyértelműen megfogalmazva) én is leadtam a voksomat, ugyanis szeretek szavazni – már ha nem politikáról van szó –, és érdekel a sci-fi is. A regényeket ikszeltem be, aztán olvasom ám először Sheenardnál, aztán Marikánál is, hogy ők bizony a tudományt jelölték meg. Mindenki szépen el is magyarázta, miért gondolja így; mindegyiküknek értem is az érvelését. Sayed azt javasolta, hogy indítsunk úgynevezett körblogot; nem tudom, mennyire gondolta komolyan, mivel azt sem tudom, mi az a körblog. Mindenesetre akkor én is rögzítem a naplómban a választásom indoklását (hátha éppen ez a körblog), aztán, ha valakit érdekel, akkor innen megtudja.

Meggyőződésem, hogy az írók olvassák egymás műveit – jobban mondva az anyanyelvükön megjelent, az anyanyelvükre lefordított vagy az általuk értett nyelven megírt illetve arra lefordított műveket. Ebből a pontosításból arra is következtethetünk, hogy elsősorban az angol nyelven megjelent művek szolgálhatnak elsődleges mérceként.

Az írók figyelemmel kísérik ezen művek sikerének alakulását, és többé-kevésbé le tudják szűrni, mi éppen az aktuális trend, mire harapnak az olvasók, illetve bizonyos esetekben akár alakítani is tudják az olvasói ízlést, bár az is lehet, hogy ez nem tudatos a részükről. Nagyjából fel tudják mérni, milyen témákról érdemes írni, milyen legyen a főhős jelleme (vagy hogy milyen vastag legyen a könyv). Ötleteket is kapnak arra, hogy a tudománynak melyik ágát, a tudomány fejlődésének melyik mozzanatát érdemes beépíteni az irományba. A novellák ebből a szempontból nem lehetnek annyira mérvadók, mert egyrészt követhetetlen a miljom megjelent novella, másrészt nem mindenhol van hagyománya annak, hogy több tucat sci-fi magazinja legyen az országnak, és naprakész, átfogó és teljes képet tudjon adni a tudományos-fantasztikus novellairodalomról. Ezért a regények tudják ténylegesen meghatározni a science fiction alakulását.

A filmeket nem említeném meg, mert úgy érzem, manapság a filmek célja a szórakoztatás, a pénzszerzés és a különleges hatások eléréséhez rendelkezésre álló technikai feltételek fitogtatása, ráadásul elenyészően kevés tiszta SF filmalkotás születik, a nézőszám növelése érdekében házasítani kell őt a kalandfilmekkel, krimikkel, horrorral vagy akár a fentiek mindegyikével egyszerre. A képregények (ma még? ma már?) nem szólnak, csupán a társadalom egy rétegéhez, a játékok és a sci-fi házassága pedig eleve komolytalan.

A regények olyannyira meghatározzák a science fiction divatját, hogy ma már senki nem fog Marsról érkezett kis zöld emberkékről vagy a gazdáik ellen fellázadó robotokról írni, csak ha akkora mestere a szatirikus sci-finek, hogy ezt a szakma és a szakma által befolyásolt olvasóközönség elnézi neki.




Hogyan kommenteljünk!

A legtöbb hozzászólni kívánó olvasót ismerősként üdvözli a blog. Ez megtévesztő, mert az ellenőrző szót ugyanúgy kéri, csak nem mutatja. A megoldás: meg kell nyomni a köszöntés mellett a "Változtat" gombot, és immár beírható a kért ellenőrzőszó.

Towel Day - Don't Panic Miner.hu

 



Társalgó

De egy dolgot nem árt azért észben tartani: A chat elszáll, a komment megmarad.


Kincses Kalendárium

március 2010
H K S C P S V
« feb    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Az offolás magasiskolája

Bannertorony

Kitüntetéseim:

A Vogon Építész Flották elhelyezkedése

Locations of visitors to this page

És az üresen maradt helyek? Hic sunt leones, vagy mi? És azokat majd én fogom lebontani a saját kezemmel? Vagy hogy gondolja ezt Prostatikus Vogon Jeltz?

És végül: ami a rólamfülből kimaradt...

Interjú a scifi.hu-n


Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi k�z�ss�g, Sci Fi hírek